Január 6-án, Vízkereszt ünnepén leplezik le az új Hám János szobrot
A püspökség tájékoztatása szerint néhány héten belül véget érnek a munkálatok a Székesegyház előtt: január elején itt fogják leleplezni ugyanis a városépítő püspök, Hám János új, egész alakos szobrát. Az alkotás az 1999-ben leleplezett mellszobor helyén fog állni. A bronz szobrot Zagyva László Szatmárnémetiből elszármazott szobrászművész készíti.
Nemrég lehetőség nyílt rá, hogy a Szatmári Római Katolikus Püspökség lecserélje Hám János 1999-ben leleplezett mellszobrát egy nagyobb, a püspököt ülő helyzetben és a hívek felé fordulva ábrázoló, egész alakos szoborra. Körülötte a tér is befogadóbb lesz, ülőhelyekkel, megfelelő kövezettel és környezettel. A munkálatok már egy ideje tartanak, az elkerített területen jól haladnak az ott dolgozók, így január elején le is leplezik a városépítő püspök, Hám János szobrát.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében járva csaknem mindenhol találunk Hám János-emlékeket, melyek kőben és szellemi alkotásokban egyaránt hordozzák lenyomatát, csaknem kétszáz év távlatában mesélnek a püspök tevékenységéről. Ez pedig nem törvényszerű, hiszen a lehetőségekkel, eszközökkel sokféleképpen élhet az ember, avagy mellőzheti azokat. A nagy emberek viszont épp attól lettek példák, hogy adott időben, korban megtalálták a módját annak, hogy másokért, a közösségükért tegyenek, akár hősies módon szolgálják az Isten által rájuk bízottakat.
Hám János egri kanonokot 1827. május 25-én nevezték ki az akkor már több mint egy éve püspök nélkül levő Szatmári Egyházmegye élére, szentelésére pedig a következő év március 16-án sor is került. Akkor, a fiatal - 1804-ben alapított - egyházmegye kifejezetten szegény volt, a püspöki székhely, Szatmárnémeti pedig, ahogy a korabeli iratok a városképre említik, "szomorú állapotban volt". Elkezdett tehát építeni, első sorban lélekben - papjainak nevelésével, a szerzetesrendek letelepítésével, lelkesítő, mindenkit megszólító szentbeszédeivel -, de valóságos építőkövekkel is. Sorolni lehetne a püspöksége idején épült templomokat - Kálvária, Hildegárda, Zárda -, a több mint huszonegy plébániaépületet, a város arcát meghatározó intézkedéseit - elkanyarította a Szamos folyását, így építették meg a jelenlegi Kazinczy utcát, István teret... A város arculatát nagyban meghatározta a Székesegyház befejezése, a köré rendeződött tér, a püspöki palota, a munkájáról tanúskodnak a középületek.
"Ha ma valaki végigsétál Szatmárnémetiben mindennek ellenére kevés eséllyel szerez tudomást arról a püspökről, aki egykor széppé tette, kiemelte a csizmadiavárosok sorából. Egy iskola, egy utca, egy kis, a járókelőknek hátat fordító mellszobor biztosan nem elég a változatos alakokkal, szobrokkal, kavalkád-hatást nyújtó utcanevekkel terhelt városban. A történelem sokszínűsége elkeverte az árnyalatokat és eltolta a hangsúlyokat a városépítő püspökről, aki nem csak arculatában határozta meg Szatmárt.
Talán még nagyobb hatással volt az akkor élt emberekre megjelenése, példája által, papjai, szerzetesei, betegápolói, nevelői, szociális, szervező munkája révén. Annál is inkább, hiszen a hívek már életében szentként tisztelték, a polgárok példát vettek visszafogott életéről, kultúrát támogató megnyilvánulásairól. Azt mondják, a szatmári ember ma is, még mindig hordozza méltóságteljes elődjeinek jellemvonásait. Nem hiába maradt fenn tehát az emléke annyira élőként olyan környezetben, városban ahol nem meséltek róla többméteres, árnyékot vető szobrok és zászlós utcák" - írja a Szatmári Római Katolikus Püspökség közeménye.
